Az ajánlás napi hatvan perc közepes vagy élénk mozgás – a magyar gyerekek jelentős része ezt nem éri el. A helyzet ráadásul az életkorral romlik: a mozgásmennyiség tizenkét-tizennégy éves kor körül kezd zuhanni, különösen lányoknál.
Miért éppen gyermekkorban számít?
Több olyan hatás van, amely csak ebben az életszakaszban érhető el. A csúcscsonttömeg nagyrészt kamaszkorban alakul ki, és az ugrálással, futással járó terhelés ekkor a legmeghatározóbb – ez évtizedekkel később, csontritkulás szempontjából számít. Az alapmozgásminták is ekkor rögzülnek a legkönnyebben.
Ami a gyakorlatban működik
- Aktív közlekedés: aki gyalog vagy biciklivel megy iskolába, napi 20–40 perc mozgást szerez külön program nélkül.
- Szabad játék: a felnőtt irányítás nélküli mozgás olyan koordinációt fejleszt, amit a szervezett edzés nem.
- Szülői példa: a szülő mozgásmennyisége a gyerek aktivitásának egyik legerősebb előrejelzője.
A leggyakoribb hiba a korai specializáció: a sokoldalú mozgástapasztalat hosszú távon jobb eredményt ad, és kevesebb túlterheléses sérüléssel jár. A cél nem a teljesítmény, hanem az, hogy a mozgás felnőttkorra is megmaradjon. A szülői kísérgetés is terhelés: a hétvégi hosszú sportnapok utáni regenerálódásra sokan használnak kiegészítőt, egy BEMER bérlés például ilyenkor kerül elő.